Nemrég, egy téli háttérképet keresve, szívemnek felsejlett egy igen kedves emlék, amint megláttam egy téli tájban elbúvó kis erdei vadászházat.

Édesapám vadász volt, s ami leginkább belém ivódott általa egy örök életre, a természetjárása, a természet szeretete. Jártuk mi az erdőket, mezőket, én gyermekként. Meghódítottuk együtt a meredek hegyoldalakat, a mély árkokat, az ingoványos mezőket. Megérintett az erdő csendje, a lombkoronák egyedi rajzolata, amint mókust figyeltem. Vagy a madarak csodásan trillázó énekkara, a szellő lágy lebbenése, a mezőn fogócskázó tarka lepkék, a kedvesen bólingató lila harangvirágok látványa. S egy-egy fatörzsnél , mohával borított lyuk felfedezése a törzs aljában, mely meglehet, erdei tündérek rejtekéül szolgált. S, ha mégsem , maradok a sünnél, a borznál.  S ha egy ilyen mélyedésben csillogott a víz, boldogan onthatta szomját az éppen arra sétáló kecses őzike.

S ha már a téli kis vadászház képével kezdtem írásomat, folytatnám is téli élményemmel. Nagyon kedveltük az apci oldalban fekvő fából készült vadászházat. Télen, nagyszerűen lehetett vadászni, vizslatni a vadak lábnyomait a hóban. Kitalálni, mely állat vonulhatott épp erre? A barátnőmmel , a vadászház tetején is nyomot keresve, a háznak támasztott létrán másztunk fel. -Siker! - Kiáltottunk, mert egy kis tappancsnyom szelte át a havas tetőt. Ám a csúcson egyszer csak  eltűntek a nyomok. Mivel, tutira négylábú nyoma lehetett, ezért izgatottan kezdtük tippelni a lehetséges verziókat. Lehet, hogy mégis szárnya nőtt,s elrepült? Hátrafelé lépkedett a saját nyomaiban, mint egy titokzatos rejtőzködő? Vagy az éppen vastag hótól lesüppedő faágra ugrott rá, s "szaltó mortále" módon illa berek, nádak erek,  haladhatott tovább.     Később történt, egy téli erdőben lévő barangolásunk során, életemben adódott egy "varázs - pillanat". Mintha az erdő tündére ajándékozta volna számomra azt a feledhetetlen téli képet.  Egy felém nyúló, vastag hóbundával betakart fenyőág látványa nyújtotta ezt. Mintha szólított volna: "Jó helyen jársz itt, a havas erdő csodáiban! Veled vagyok!" S , akkor, biztosan tudtam, hogy ezt a percet, melyet e hólepte fenyőág nyújtotta felém a kék égből, sohasem fogom elfelejteni! S, valóban, most is boldogan emlékszem e szikrázó hókristályokkal megszentelt percre.