„Morzsa kutyánk hegyezd füled…”

Akár így is szólhatnék,  számomra a világ legtüneményesebb kutyusához. Melynek gazdája 17 napja lehettem, örökbefogadással. 

Kutyusom szeretne bemutatkozni:  három éves szuka kutyus vagyok, a Morzsi névre hallgatok, kivéve, néha – mikor nem…Színem fekete – fehér, hófehér nyakrésszel, s hófehéren a nyakamig kúszó sávval. Tappancsom is fehéren villog, apró, cuki, fekete foltocskákkal. Meglehet, ez az anyajegyem. A hátamon a farkamig, karcsúsodó fekete rész húzódik, s oldalamon szőröm olykor csokibarnán fénylik. Farokcsóválással jelzem, hogy tetszel nekem, s szinte nincs az az ember, /eddigi tapasztalatom alapján/, aki ne simogatná meg, pld. a hosszú, hófehér, nyaki szőrömet, mivel ezt a kényeztetést csípem a legjobban! S ez a vádjegyem, hogy kitűnjek az egyszínű fekete kutyusok közül. Szerencsés csillagzat alatt születtem, mert legutóbbi gazdimtól, Etikétől sem kellett teljesen megválnom. Kertvég szomszédom maradt, s naponta beszélgetünk. A kutyusa, Olivér, - egyébként én csak Olinak becézem - , a legkedvesebb pajtásommá vált, s őt is láthatom, s átruccanhatok hozzá fogócskázni. S végtelenül hálás vagyok Xéniának, aki mentett engem , s szintén cseveghetek vele, amikor a mamáját látogatja. Természetesen lehetetlen neki megállnia, hogy ne simogasson meg, s ezt minden beképzeltség nélkül állíthatom. Amikor csajos szomszédos  délutánt tartunk a kerítésnél, még két szomszéd csatlakozik a dumcsi partihoz! Tök jó! Természetesen ilyenkor ők sem kényeztetnek. Eléggé.          Egyenlőre ennyit dióhéjban magamról.