Kedves Olvasóim!  Ha most arra kérnélek Titeket, hogy hunyjátok be a szemeteket, s repüljünk vissza a múltba,Aladdin repülő varázsszőnyegén, a fenyőillatú karácsony napjára. Biztosan fel tudsz Te is idézni, szebbnél - szebb, s meghatóbbnál meghatóbb emléket!

Szeretettel meghívlak most, tartsál velem, örökzöld színű karácsonyi visszaemlékezésemben!

Nagymamámnál voltam, amíg édesanyám titokban díszítette fel otthon a fát. Belépve  előszobánkba, ott foglalta el büszkén az asztalon ünnepi helyét. Micsoda boldogságot jelentett megpillantani a feldíszített karácsonyfát! A kék vagy rózsaszín papírú szaloncukrokat, habkarikákat, díszgömböket, jégcsapokat, szaloncukrokat, csokifigurákat / gomba, hordó, lóhere, szív, csengő, toboz/.  Emlékszem a csillagszóró szikráira, a gyertya sejtelmesen fénylő,  szeretet - lángjára. A szeretet lángjára, mely visszatükröződött drága szüleim csillogó szemében,s kedves mosolyában.   S mivel nagyon szerettem olvasni, nagy boldogságot jelentett, hogy mindig kaptam mesekönyvet. Nemrég olvastam, hogy 50 éves a Mazsola és Manócska TV sorozat. Ekkor ezt is könyvben  megkaptam, meg is van még.  Unokatestvéreimnél pedig a slágert a "Gazdálkodj okosan!" társasozás jelentette. Más napokon, amikor lesétáltunk a faluban mamihoz, azt vadásztuk kíváncsian, melyik következő ablak nyújtja majd a fákon lévő,  színes - pompás égősor, villogó- vibráló fénysuhanását.S a legszebb fényfűzér akkor is ott tündökölt szívünkben, amikor szeretteinkkel, rokonainkkal, együtt tölthettük a karácsony másnapját. S ezekben a szeretet  pillanatokban lélekfény - fűzérré fonódtunk össze.                                                                                                       S most, belenézek a gyertyám fénylő lángjába, s hiszem és tudom, hogy majd odakint, felnézve az éjszakai égboltra, elhunyt szeretteink lelke ugyanúgy ott ragyog most is lélekfényt alkotva, a csillagok vibráló fényében.